Görbicz Anita útja: ifjú rajongóból győri legenda

Görbicz Anita útja: ifjú rajongóból győri legenda

„Egy másik kézilabda-fővárosban, Veszprémben születtem, de csak kis ideig éltünk ott. Apukám a helyi futballcsapatban játszott, de hamarosan Győrbe költöztünk. Ez a város az otthonom és nagyon szerencsésnek érzem magam, mert sehová nem kell elmennem ahhoz, hogy azt tegyem, ami a legkedvesebb számomra: itt kézilabdázhatok” – hangsúlyozta Görbicz Anita.

A Győr nem kevesebb, mint hét európai kupadöntőt veszített el, mire 2013-ban végre a kontinens trónjára ülhetett. A siker nem csupán az egész várost őrjítette meg, de valóra váltotta egy fiatal lány álmát is. „Amikor fiatalon elkezdtem a klubban játszani, kérték, hogy mindig nézzük meg a felnőtt csapat mérkőzéseit. Emlékszem, amikor először láttam kézilabda-meccset, rögtön tudtam: die tartozom. A Győrért akartam kézilabdázni.”

Tizennégy évesen lett annak a klubnak a játékosa, amelyet aztán soha nem hagyott el. Annak ellenére, hogy nem volt szerencséje a döntőkkel, eddig 10-szer nyert magyar bajnokságot és 11-szer Magyar Kupát, valamint kétszer Bajnokok Ligáját – természetesen valamen - nyit a Győrrel. 2005-ben az IHF a világ legjobb játékosává választotta, 2012-ben (133 góllal) és 2014-ben (87 góllal) pedig a Bajnokok Ligája gólkirálynője lett.

Az elvesztett döntők szívszaggató élménye – eltekintve a sokkoló vereségtől a 2003-as világbajnoki fináléban – tovaszállt, amikor a Győr végre először megnyerte a Bajnokok Ligáját 2013-ban. „Nagyon sokáig vártunk rá” – sírt, amikor felemelte a trófeát.

Helyi hősnő

„Soha nem éreztem szükségét, hogy legyen menedzserem. Korábban volt egy kedves barátom, aki intézte az adminisztrációt és a papírmunkát, de miután soha nem akartam elhagyni a várost, nem volt értelme alkalmazni valakit azért, hogy új klubot keressen nekem – soha nem igazoltam volna el az ETO-tól. Szerencsés voltam és vagyok, hiszen itt a város, Győr, amelyet annyira szeretek, és itt a klub, amelyben mindenki játszani szeretne. Miért is akartam volna bármikor elmenni innen?”

Nem mintha nem csábították volna. A legnagyobb európai klubok sorban álltak Görbicz aláírásáért, de az irányító valamennyi ajánlatot visszautasította. „Egyszer még egy üres papírt is elém tettek szerződésajánlat gyanánt, olyan számot írtam volna rá, amilyet csak akarok, de nem érdekelt.”

Görbicz nyilvánvalóan a város egyik megbecsült lakosa, de megtanulta, miként kezelje a figyelmet. „Olyan vagyok, mint a szomszéd lány. Járok-kelek Győrben, bevásárolok, moziba járok. Sokszor kérnek aláírást vagy közös fényképet. Ez nem mindig a kellemes, vannak, akiknek a véleményük eltér, de azt hiszem, ezeket a helyzeteket is tudom kezelni, ez is a munkám része. A legtöbben persze valóban kedvesek, csak néhány jó szóra állítanak meg, és engedik, hogy éljem az életem.”

Nehéz példaképnek lenni

„Örömöt okoz, de felelősséget is ró rám, hogy az emberek példaképnek tekintenek. Teljesen tisztában vagyok vele, mivel jár mindez, hiszen én is csak egy kislány voltam, akit elbűvöltek a bálványai, akiket a pályán látott” – meséli Görbicz.

Az irányító bármikor rávehető jótékonysági munkára, pénzgyűjtésre állatmenhelyek részére, vagy arra, hogy meglepetésszerűen meglátogassa egy utánpótlás kézilabda-csapat edzését.

„Szeretem nézni, ahogy a gyerekek kézilabdáznak. Bennük valóban érezni azt a szenvedélyt, amivel játszanak, ami tiszta és gyönyörű dolog. Nem tudsz mit tenni ilyenkor, azon gondolkozol, vajon hány jövőbeli klasszist figyelsz éppen.”

Görbicz, aki a TIPPMIX EHF FINAL4 2017 után pár nappal lesz 34 éves, nemrég hosszabbította meg két évvel szerződését Győrött. Bár biztos benne, hogy visszavonulását követően is a sportág körül marad, mindez nem szükségszerűen jelent edzősködést. „Izgalmas lehet, ám mivel az egész eddigi életemet kézilabdázással töltöttem, soha nem volt igazán nyári szünetem vagy hosszabb szabadságom. Ha edző vagy, ugyanolyan keményen és ugyanannyit dolgozol, mint a játékosaid.”

„Egyelőre azonban ezen még nem gondolkozom. Játékos vagyok és még több trófeát szeretnék nyerni a Győrrel. Amikor eljön az idő, meglátom, miként tudnám a legjobban segíteni életem csapatát, a Győri Audi ETO KC-t.”